Gyermeki dühroham – Hogyan bánjunk a hisztis, nyughatatlan gyerekkel?

Gyermeki dühroham – Hogyan bánjunk a hisztis, nyughatatlan gyerekkel?

Két- és négyéves kor között majd minden gyereknél észlel dührohamokat: higgadt, ér­telmes szóra ilyenkor egyáltalán nem hallgat­nak. Dühükben széthajigálnak mindent, föld­höz verik magukat.

 

• Bármilyen aggasztó, ijesztő az ilyen indu­latos megnyilvánulás, tudni kell, hogy a jelen­ség a növekedés természetes velejárója. Ha higgadtan reagál a gyerek mutatványaira, ha­mar megnyugszik, és maradandó kára bizo­nyosan nem származik belőle. Ötéves korára a legtöbb gyerek túlteszi magát a méregzsák­korszakán.

 

• A dühroham meg a vele járó együttműköd­ni nem akarás annak a jele, hogy a gyermek, életében először, ráébredt önálló személy voltára; felfedezte, hogy kifejezheti tetszését, nemtetszését. Kompromisszumot azonban még nem tud kötni: valahányszor akadályba ütközik akaratának érvényesítése, kész a konfliktus.

 

Mi a teendő?

• Semmi. El kell fogadni, hogy a dühroham nem rosszaságnak, nem dacnak a jele, hanem a gyerek így tanul alkalmazkodni a világhoz. Hiába érvelne neki, hiába korhol­ná, büntetné.

 

• Maradjon a lehető leghiggadtabb; ha lehet, menjen is ki a szobából, hadd dühöngje ki magát a gyerek akadálytalanul. Vitába, harc­ba semmiképp ne bocsátkozzon, ne szegez­ze szembe akaratát a gyermekével, mert mérge csak tovább tüzelné a gyermeket. Használja józan felnőtt fejét, merítsen tapasz­talataiból: próbálja meg elterelni a gyermek fi­gyelmét, nevettesse meg, vagy a gyöngéd félrevezetés egyéb módján vegye rá, hogy mégis azt tegye, amit ön akar.

 

• Legtöbbször az étkezés körül robban ki a nagyjelenet. Ne erőltesse a gyereket: nem­hogy éhen halni, de éhezni sem fog, ebben biztos lehet, és ne szégyenkezzék, ha nyilvá­nos helyen jön rá a gyerekre a hisztériás ro­ham. Ne érezze magát kellemetlenül, s ne tö­rődjön az idegenek véleményével.

 

Ha a gyerek kidühöngte magát, úgy érez­heti, hogy az ő igaza érvényesült, s már csak ettől is megnyugszik, s olyankor aztán lehet beszélni a fejével. A felnőttnek azonban egé­szen eddig a pontig türelemmel kell lennie.

 

• Kérjen orvosától tanácsot, ha képtelen nyugodtan reagálni a gyermeki dührohamára, illetve, ha ezek annyira zavarják, hogy emiatt már élvezni sem tudja a gyermek társaságát.