Intarziakészítés – Művészi képek furnérberakással

Az intarziakészítés díszítő mintázatok vagy képek létrehozása különféle színű és erezetű vékony furnérlemezből, gyöngyház-, fém-, elefántcsont-, csont- vagy teknőchéj berakás­sal díszítve. Eleinte, gyakorlásképpen próbál­kozzon a faberakással.

 

Nem kell hozzá sok szerszám, annál fon­tosabb a biztos kéz és a kitartó türelem. A vá­gókés pengéje legyen mindig éles, ezért az élezéshez szüksége lesz fenőkőre – vagy használjon olyan un. szabászkést, melynek pengéje szakaszonként letörhető, azaz ha el­tompul, könnyen új, éles részre cserélhető.

 

Kezdetnek válasszon egyszerű mintát, melynek elkészítéséhez nincs szükség apró, finom vágásokra. A művészeti kellékeket áru­sító szakboltban sokféle minta, alakzat, illető­leg fafurnér található. Ha önállóan tervezi meg a képet, egyszerűsítse le a részleteket – próbáljon olyan tárgyakban gondolkodni, amelyek fából készíthetők. Négy-öt fajta fur­nérnál ne használjon többet, gondosan mér­legelje színüket és erezetüket.

 

Válasszon akkora furnérlemezt, amekkora képet szeretne készíteni, és rajzolja rá a megtervezett mintát vagy képet. Ha tervének mérete megegyezik furnérlapéval, használ­jon szakboltban kapható pauszpapírt, ezzel a mintát közvetlenül átviheti a furnérra. Elté­rő arányok esetén ossza fel négyzetekre ter­ve és a furnérlap felületét, és négyzetről négyzetre haladva másolja át az új méretet. Ellenőrizze, hogy a minta pontosan négyzet alakú-e, vagy hagyjon körülötte használaton kívüli farészt, amit később levághat.




  • Faberakást legegyszerűbben úgynevezett ablak módszerrel készíthet. Ennél a furnér­alapba először bele kell metszeni a megfele­lő mintát, majd a kivágott részeket eltávolítva a nyílásokba a kiválasztott furnérelemeket kell beilleszteni. Tervezze meg a munka pon­tos menetét, az egyik sarokból indulva halad­jon kifelé.

 

  • Miután a beillesztendő elemeket kivágta, egy furnérdarabot „ecsetként” használva ken­je be a szélüket PVA-ragasztóval. Az alsó fe­lüket sose kenje be. Mindig csak egy elem­mel dolgozzon. Ha ugyanis egyszerre többel foglalkozik, a vágásnál elkövetett hiba nehéz­séget fog okozni, és az illesztés nem lesz egyszerű feladat.

 

Az egyes darabokat a furnéralap hátolda­lára ragasztott védőszalaggal rögzítse a he­lyükre, és mindaddig hagyja rajta, amíg a rágasztó meg nem köt. Akkor vele együtt távo­lítsa el a ragasztóval bevont papírszalagot is, de vigyázzon, hogy a szalag magával ne rántsa a furnérberakásokat. A ragasztós pa­pírszalagot esetleg lazítsa fel nedves ruhával, hogy könnyebben lejöjjön. A rajta maradt da­rabkákat később csiszolással eltávolíthatja.

 

  • Ne törődjön azzal, ha a kép felülete egye­netlennek tűnik: a csiszolás majd egy síkba hozza az elemeket.

 

Amikor a minta kész, lásson hozzá a le­mezalap előkészítéséhez, amire azt felerősí­ti. Ez lehet furnérlemez vagy közepes vastag­ságú farostlemez, ami nem vetemedik meg; legalább 13 mm vastagnak kell lennie, és elég nagynak ahhoz, hogy ráférjen a teljes kép a díszítő keretsávokkal együtt. A keret­nek hagyjon körös-körül 25 mm-es sávot. A lemez alját és oldalát fedje be furnérral, amely színében és jellegében illik képe hát­térfurnérjához.

 

  • Mérje ki derékszögmérővel az alaplemez és a kép sarokcsúcsait, vágjon keretléceket és illessze őket az alaphoz gérkötéssel. A ko­rábbi furnérberakáshoz hasonlóan rögzítse a széleket ragasztós védőszalaggal, amíg a PVA-ragasztó meg nem köt.

 

  • Végül ellenőrizze a rögzítendő képet, majd kenjen a hátára és az alaplemez felületére kontaktragasztót. Várja meg, amíg a ragasztó tapintásra száraz lesz, aztán óvatosan illessze a képet a hátlemezre, és nyomja szo­rosan rá. A tapétázáshoz használatos sze­gélygörgőt középről kifelé vezetve futtassa végig többször a felületen, hogy az elemek valóban szorosan érintkezzenek, majd he­lyezzen a képre egy darab hulladék fát, nehe­zékkel nyomassa le és 24 óráig hagyja szá­radni.

 

  • Ezután tegye félre a képet egy hétig, hogy a furnérozás összehúzódhasson és megálla­podhasson, azután csiszolja simára. Hasz­náljon először 50-es, majd 80-as és 220-as, a végső finom eldolgozáshoz pedig 400-as csiszolópapírt.

 

  • A furnérra fedő – és fényezőrétegként felvi­het egyszerű viaszpolitúrt, de ha igazán szép fényt kíván adni művének, használjon francia politúrt.




Tags :

About the Author

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.